A nyuszik kinti tartása, kertbe kiengedése III.

Ez utóbbi persze itt is megtörténhet, ha a terület nincs megfelelően elkertelve. Ezért az első és legfontosabb teendő mielőtt a fülest a kertben szabadon engedjük, hogy derítsük fel a terepet. Nézzük át a kerítést. Az esetleges lyukakat, szakadásokat javítsuk meg. Előzzük meg az átásásokat. Ennek a legjobb módja az, hogy a terület köré végig a kerítés mellé árkot ásunk és kiöntjük betonnal. Ezzel elzártuk az útját az elől, hogy a szomszéd felé megszökjön. Ha erre nincs lehetőségünk, akkor mindenképp csak felügyelet mellett engedjük garázdálkodni a nyuszit. Persze a felügyelet minden esetben szükséges. Soha ne hagyjuk egyedül őket sokáig. Hiába gondoljuk biztonságosnak a kertünket, akár egy ragadozómadár is lecsaphat rájuk. Igaz megfizethetetlen érzés és a legjobb élet a szabadság, én mégis inkább a következő módszert javaslom a kerti kintléthez. Ez a módszer, mégpedig a karám. Igaz, hogy csak korlátolt területen mozoghat, de szerintem a biztonsága mindennél többet ér. Rengeteg karámfajta létezik. Érdemes olyat választani, aminek van teteje. Könnyen mozgatható, az esetleges szét és összeszerelése nem igényel sok időt. A könnyű áthelyezés abból a szempontból lehet fontos, hogy a füvet megeszik maguk alól és odébb kell rakni a következő finom falatokért. Az anyaga legyen stabil, időjárás és rágás álló. Talán a fém a legjobb választás.

A panelban tartott nyuszik esete más. Ők ezt szokták meg és nem biztos, hogy késztetést éreznek a kinti létre. Legalábbis amit biztosítani tudunk nekik ilyen körülmények közt, úgy biztosan nem. Nekik nem nagyon marad más lehetőség, mint a hám és a póráz kombó megoldás.

Őszintén megmondva én ezt a módszert nagyon nem javaslom. Felesleges stressznek és veszélynek van kitéve a nyuszi. Stresszel, mert rengeteg a hangos zaj. Autók, emberek, kutyák sokasága van körülötte, amit nem biztos, hogy jól tolerál. Egy számára ismeretlen, hangosabb zajtól megugorva kiszabadulhat a hámból. Az ijedségtől nem biztos, sőt biztos, hogy a legfőbb gondolata nem az lesz, hogy a bevárja a gazdit. A pórázon vezetés véleményem szerint nagyon veszélyes, ezért nem is szeretem, bár én is próbáltam már. Megugorva kiszabadulhat vagy akár súlyos sérülést is okozhat magának. Mivel a póráz hossza véges, mi pedig nem tudunk olyan gyorsan reagálni és futni, mint a nyuszi, visszarántva akár láb vagy gerinc sérülést, törést is szenvedhet. A másik veszélyforrás pedig a kutyák. Nem biztos, hogy támadási szándékkal közeledik a kutya a nyuszihoz, de sajnos soha nem tudhatjuk. Egy vérmesebb, vehemensebb kutya estén az ölbe vétel sem biztonságos, hisz ránk ugorva a nyusziban és bennünk is kárt tehet. Elfutni? ... kac-kac. Meg sem próbáld, mert még jobban felbőszül a kutya. Személyes tapasztalat, amit én nem szerettem a séta során az az volt, hogy mindenkinek kényszere van a simogatásra. Nem szerettem megengedni. Egyrészt ők tisztogatják magukat és nem tudom, hogy a simogató éppen mit fogott meg előtte. Soha nem nyúlok a nyuszihoz, ha kint voltam, mindig kezet mosok. Ezért másnak sem engedem. Általában ezen megsértődnek az emberek. Aki nem nyuszis nehezen érti meg ezt a világot.

Szóval egy szó, mint száz… NE VIDD pórázon sétálni a nyuszit. Nincs szüksége rá és nagyon nem élvezi.

Következő részben az otthoni nyuszipatika fontosságáról és összeállításáról fogok írni.

Addig is jó nyuszizást!